Országház-kőfejtő és barlangjai

A Pecató észak-keleti sarkánál a műút mellett álló volt Gesztenyés-fogadó maga is különleges épület. Egészen a 2000-es évek elejéig a helyieknek ide kellett kisétálni, itt fordult meg a pecatavi busz. Jelenleg körbekerítve egy autórestaurátor műhely működik az épületben. A területet az ide telepített régi gesztenyefák miatt Gesztenyésként is említik.

A Keszeg utca végén, balról kerülve az épületet, majd balra tartva a piros turista jelzés mentén körülbelül 300 méter után elérünk egy tisztást. Eddig akár autóval is el lehet jutni, bár a rossz út és a buja növényzet miatt nem ajánlott.  Itt állt 2011-ig egy több mint 150 éves épület a Sándori-major melyet utolsó lakói Bagolyvárként emlegettek.

A biai Bagolyvár

Innen az egyik nagy gesztenyefától balra egy alig látható ösvény vezet kelet felé a bozótosban. Ha erre elindulunk, rövid séta után egy furcsa, boltíves omladozó épületmaradványhoz érünk, ezt jobbról megkerülve érjük el az Országház-kőfejtőt.

Sajnos erről a kőfejtőről – a biatorbágyi kőfejtőhöz hasonlóan – vajmi kevés információ maradt fenn, de annyi bizonyos, hogy az 1800-as években már működött. A telekkönyvi iratok szerint bányához és a majorhoz köthető Gerenday-féle emlékmű és építési anyag részvénytársulás ingó és ingatlan vagyonát (köztük a majorságot) 1874-ben a kőbányában tartott árverésen Sándor gróf javára elárverezték. Később a kőfejtő valószínűleg Sándor Móric gróf lánya, Pauline, azaz herceg Metternich Richárdné birtokában volt.

A külszíni fejtés mellett mélyművelést is folytattak itt. Erről árulkodik a négy nagyméretű mesterséges sziklaüreg. A szájhagyomány alapján innen is szállították a szarmata mészköveket az Steindl Imre tervei alapján készült Országház építéséhez, amihez egyébként 15-20 féle magyar követ használtak.
Az Ürgehegyi bányaként vagy Gesztenyés kőfejtőként is emlegetett bányát a biaiak Országház-kőfejtőként ismerik.

Az Országház építésének feltétele volt, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel. Kivétel a főlépcső mellett található nyolc, egyenként hat méter magas márványmonolit, amelyet Svédországból hozattak (összesen 12 ilyen oszlop készült, a másik négy a londoni Parlamentben található). Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, azaz a tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg. Az első kapavágás 1885. október 12-én történt a Tömő-tér talaján, az építkezés során tizenhét éven keresztül átlagosan ezer ember dolgozott, 176 000 köbméternyi földet mozgattak meg; 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel. Maga az épület 268 m hosszú, 123 m széles és 96 m magas, alapterülete 17 745 négyzetméter, térfogata 473 000 köbméter. Központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház (ma az Országgyűlés) és a volt főrendiház (ma Kongresszusi terem) ülésterme. Az épületnek 27 kapuja van, belül 29 lépcsőház és 13 személy- és teherlift szolgálja a közlekedést és a szállítást. Az épületben valamivel több mint 200 irodahelyiség található.

Forrás: wikipedia.org

Bár a kőfejtő látogatható, mégis életveszélyes, látogatása körültekintést igényel. Az égbemeredő sziklák előtt a növényzet elburjánzott, ágas bogas területen kell átverekedni magunkat, ha körbe akarunk nézni.  A mélyműveléssel kialakított tárnák omladékkal telítettek és beomlásra hajlamosak. A két baloldali járat a végén összenyílik és körbejárható, de a másik kettőt inkább csak kívülről csodáljuk.  A bányászat felhagyásával a bányajáratok bejáratát befalazták, de 2002-ben az utolsó fal ledőlt. (Az itt látható archív fotóért köszönet Tüske Emilnek)

Ahogy sok kőbányának, ennek a helynek is külön érdekessége, hogy természetes barlangokat is találunk. A barlangokat az Acheron Barlangkutató Szakosztály térképésze, Szabó Zoltán kutatta 1990-ben.
Nem mutathatnánk be jobban, mint maga a barlangász – Szabó Zoltán engedélyével teljes egészében közöljük az akkori jelentését:

“A biatorbágyi Gesztenyés-kőfejtő barlangjai

Júliusi terepbejarásaink során átvizsgáltuk a Bolha-hegytől keletre emelkedő Gesztenyés-kőfejtőt is. A kőfejtőben négy hatalmas folyosót találtunk, amelyek részben mesterségesek, de természetes üregek mentén tágították ki őket. A folyosók egy hasadék barlangot harántolnak, amely a kőfejtő bal oldalán nyílik. A barlang húsz méter hosszan követhető, majd beszűkül és az omladék után csatlakozik bele az első folyosóba. Ezt a barlangot a bejárata fölött lógó kövekről Guillotine-barlangnak neveztük el.
Közvetlenül mellette nyílik az általunk elnevezett Szinlö-barlang, amely kb. 20 méter hosszú, szűkös hasadékbarlang. A végponti termecskéhez egy egyenes “folyosó” vezet, amely fölül szinlőszerű gömb alakú csatornába csatlakozik. Ennek alapján valószínűnek tartjuk, hogy másodlagosan hidegvizes barlanggá alakult hasadékbarlangról van szó. A végpontról erős huzat tör elő A bejáráskor feltételeztük, hogy belecsatlakozik a mesterséges folyosóba, de a térképezés kiderítette, hogy 20 méterre távolodik el attól. A két barlangtól kb. 10 méterre, a kőfejtő talpától 5 méter magasságban észrevettünk egy kis lyukat. A nyílást igen nehéz megközelíteni. A szűk lyukon átpréselődve egy hasadékba érkeztünk. A viszonylag kényelmes (1 m széles) folyosóban egy omladékon átmászva kétszintes járatba érkeztünk. Az alsót egy szűkület miatt nem sikerült végig bejárni. A felső omladékba torkollik. A kövek között jól látni a mesterséges folyosót, amibe belecsatlakozik. A bejárattól traverzálással másztunk föl a hasadék tetejébe, ahol egy lapos nyíláson ki lehet jutni a szabadba. A barlang kb. 30 méter hosszú, bejárása óvatos lépéseket igényel, ugyanis a falakat és az aljzatot érintve könnyű por száll fel, pillanatok alatt szmogot teremtve a barlangban. Ezért Szilikózis-barlangnak neveztük el. Az átvizsgált barlangok térképét jelentésünkhöz mellékeljük.“

Aki érez magában elég alázatot és fegyelmet, feltétlenül nézze meg a környék egyik nevezetességét a Országház-kőfejtőt és barlangjait. Vihet zseblámpát, de az üregekbe és barlangba megfelelő képzettség és védőfelszerelés nélkül senki se menjen be!

A Bolha-hegyi kőfejtő