Volt sóderbánya a Pecató mellett

Pecatótól északra fekvő régi mészkőbányát sokan ismerik, de a településtől délnyugatra található kicsi kavicsbányáról szinte csak a környezetében lakók tudnak.  A bányából már nem folyik kitermelés, a tulajdonos a magyar állam, de a környék földjeit  jelenleg bérlő gondoza. Körben mindenhol barackos volt, de a fák egy része elöregedett és kivágták, tavaly kukorica termett a szomszédságban.

A földeket drótkerítés veszi körül, ami itt-ott sérült, és a Pecató felől több helyen átjárható. A kerítés egyik folytonossági hiánya a Hold utca és a Vadvirág utca sarkánál található. A saroktól körülbelül fél kilométerre a dombtetőn találjuk a 100–110 m hosszú, 20–40 m széles mélyedést. A két nagyobb gödröt földút választja el egymástól, ahonnan kényelmesen le lehet sétálni az aljára. A legmélyebb pontja körülbelül 4 méter.

A bánya történetéről nem sokat tudni. Az 1806–1869-es Második katonai felmérés térképen a jelenlegi terület közelében jelölve van egy hasonló nagyságú bánya, így feltételezem, hogy itt az 1800-as években már volt valami. Az tény, hogy közvetlenül a jelenlegi gödrök mellett régebbi fejtésnyomok is látszanak. Azt is hallottam, hogy a pecatavi nyaralók építésekor innen hozták a sódert.

A bánya anyaga hasonlatos a légvonalban nagyjából 4 km távolságra fekvő Kvarchomok Bányászati és Feldolgozó Kft. sóskúti bányájából kitermelt kavicshoz. Az alapanyag jellegzetessége a nagy biológiai és kémiai tisztaságú szilícium-dioxidot tartalmazó, erősen koptatott, legömbölyödött szemcsealak. Az ottani bánya egy 10 millió éves folyódeltára települt, úgy vélem az itteni területnek is van köze hozzá.

A bánya teljes területén ugyan nincs komoly mélység, de a déli fal meredek, a sóder leomlása veszélyes lehet. Vadállatok nyomát is fel lehet fedezni, itt-ott rókalyukra hasonlatos üregek találhatók.

Bár több helyről megközelíthető és a környékbeliek szoktak is ide járni, például kutyát sétáltatni, vagy a gyerekek a bányában játszani, mégsem szabad elfelejteni, hogy ez őrzött magánterület.